"Vigyázz a kívánságokkal: teljesülnek!"

Érdekes valami az önbizalom.

Most a vágyakkal kapcsolatosan pötyörgök a témán.

Van, aki vágyik erre-arra, esetleg rendetlenül, és belevackolódott ezért-azért egy akarós, rendes életbe. És az érzései vagy így, vagy úgy utat-módot lelnek átbújni az eszén. Akarata "ellenére és dacára" érzelmei dohognak. Vagy álmában, vagy környezetében, vagy sorsalakulásaiban, ... Sokféleképpen lehetséges.

Van, aki tudja, mit szeretne, "csupán" "nem" "tud" "dönteni" "közte".
Van, aki tudja, mit szeretne, "csupán" "nem" "biztos" "bennük".

Van, aki "présgépben" nevelkedett, és aztán egy időre látszólag külsőleg megelégszik a legalább "rendes" külső körülményekkel - miközben gurguláztatják a lelkiismeretét a legalább "rendetlen" belső körülményei.

Velem például az a helyzet, hogy túl sok mindenre "tudom" és "érzem", hogy lehetőséges vagyok. És gondot okoz "kikristályosítani" "mégis" "legalább egyet", amiben az eszem és az érzésem is örömmel működik együtt (velem)... És "rendszerint" meghökkenek, meglepődöm, megdöbbenek, micsudások történnek velem egyre inkább.

Kényes-kénytelen dolog avagy ügy ez, kérem.

Ideje rendezni a gondolatokat - is!

(Ugye?)

(*Megjegyzés: a példálózások valós közeli élő személyeket és élményeket említenek fel névtelenül-általánosságbanosan.*)