StylusOM

Talán dereng nekem (sejlik), hogy miért "ilyen" sokszavas, mellékjelhadas, görcsösen-lazásan-értős a fogalmazási stílusom.
Szeretném megfog(ód)ni a megfoghatatlanban, megbíz(ód)ni a megbízhatatlanban, megért(őd)ni a megérthetetlenben.
Vagy nem.
- De -
Kb.

antiantivagynemantianti

"A dolgok maguktól értetődnek" - "A dolgok maguktól nemértetődnek"

"Vagyok, Aki Vagyok" - "Létezés Létezés Nélkül"

("Igen - akkor is ha Nem")

Mikor tud valaki teljesen? Akkor (is) - ha tudása teljesen tudás nélkül való.

"szeretet szeretet nélkül"

Ha úgy szeretsz, hogy nem szeretsz - az (is) az igazi.

Ha "spontán akarsz lenni", akkor épp elvesztheted a valódi spontaneitást, hiszen SZÁNDÉKOSAN nehezen lehetsz "NEMSZÁNDÉKOS" (ti. "spontán") - igaz-e?

Ha "szeretni akarsz", akkor épp elvesztheted a valódi szeretést, hiszen AKARSZ szeretni, és nem (")egyszerűen(") (")szeretsz(") és kész - igaz-e?

Ha igazán tudsz járni, nem "tudod", hogy jársz, hogy "tudsz járni" - igaz-e?

"Tudod", hogy "tudsz" - vagy nem?