manipula - manipuli

"Ezek a tünetek kiabálóan egyértelműek és nyomasztóak. Gyakran megesik azonban, hogy mielőtt észrevennénk, máris belegabalyodtunk az érzelmi zsarolás hálójába. Erre többek között akkor kerül sor, mikor a zsarolás egy szélsőséges, mégis gyakori viselkedés, a manipuláció alakját ölti.
A manipuláció sok formája nem kellemetlen. Mindannyian manipuláljuk embertársainkat, és bőven vissza is kapjuk a kölcsönt. Számtalan apró fondorlattal veszünk rá másokat akaratunk teljesítésére. Az egyik kedvencem: - De jó lenne, ha valaki kinyitná az ablakot! - ahelyett, hogy - Volnál kedves ablakot nyitni?
Bámulatos, milyen nehezen forog a nyelvünk, ha kérnünk kell valamit, minél nagyobb a tét, annál kevésbé. Vajon miért? Azért, mert a kérés kockázatos. Mert mi lesz, ha a másik megtagadja kérésünket? Csak kevesen mondják ki kerek-perec, ami a szívüket nyomja. Félünk, hogy kiadjuk magunkat, ha kiszolgáltatjuk legbelsőbb kívánságainkat és érzéseinket. Netán még megharagszunk, vagy ami rosszabb, kisemmizettnek érezzük magunkat. Ha viszont nem tesszük fel nyíltan a kérdéseinket, a másik tagadó válasza sem nyílt elutasítás, ugyebár. Így azután bármilyen kellemetlenséget könnyűszerrel kimagyarázhatunk.
Aztán meg nem is tűnünk annyira erőszakosnak vagy megszorultnak, ha elkerüljük a nyílt kérés kockázatát. Jóval könnyebb jelzésekkel tudtára adni másoknak a kívánságunkat, az ő dolguk azután, hogy kitalálják, miben mesterkedünk. Valahogy így: - A kutya mintha sétálni szeretne (te pedig érts a szóból drágám).
Néha még szavakra sincs szükség. Elég egy sóhajtás, egy ajakbiggyesztés, egy lesújtó tekintet - valamennyien élünk ezekkel a fegyverekkel, és mások is nap mint nap bevetik őket ellenünk, a legjobb kapcsolatokban is. Van azonban egy határvonal, melyen túl a mindennapos trükkök kártékyonnyá válnak. A manipuláció akkor fordul érzelmi zsarolásba, mikor saját szándékaink és érdekeink ellenére kénytelen-kelletlen és korántsem először hódolunk be a zsaroló erőszakosságának."