Ma befejeztem a szerintem (is(?)(!)) legjobb állásvadász-segítő könyv elolvasását. Na, jó: átfutását. Szeretném még a napokban (holnap, holnapután, illetve azután) még egyszer, kétszer, vagy háromszor átolvasni.
Ezzel, ha jól vélem, a "nagy könyvezésemnek" nagyjából vége. Az "önkéntelen" fajtájának. Nagyjából. Az "önkéntes" válfajt várom. Igencsak.
Hogy éljek...
- ...meg. -
Jó volna, ha büszke volnék magamra.
Most tudnék mit tenni.
Tudok, egyébként.
Indulok.
;-D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése