PénzPrOSztó

Sokszor elgondoltam már, mi lenne, ha dolgoznék, és lenne jövedelmem. Nos, apám valószínűleg fellélegezne, hogy nem "kell" többé anyámmal foglalkoznia - én és az én pénzem többé-kevésbé megfelelő dolog az esetekre-ügyekre-izékre. Ha anyám megszorulna, hát ott vagyok én, ha apámnak úgy szottyan, hát ott vagyok én is, ha bátyámat ki kell valahogy segíteni, hát ejnyenohátmirevagyokén. És a legtöbb susmusról "velem"(!?) "nem kéne senkinek tudnia, na ugye érted".
Bátyám - lévén szeretettől dühös az egész családra, mert "hagyták, hogy így legyen" (ahogy mostanában is van, kb.) - szintén kapna a lehetőségen. Végre nem szüleinktől függene, tőlem, mint kisöcsikétől, könnyebben elérhetne ezt-azt-amazt, és még a felelősség is - mint kisöcsikéé, aki "segít" elérni ezt-azt-amazt - lényegében az enyém volna, "végre". Nem kéne semmire sem (")vigyázni("), engem is beleértve, sőt.
Anyám is - a maga módján - kapva kapna az alkalmon. Végre "szabadkislánynagylány" lehetne. És pénze is volna, és felelősséget nem kellene vállalni. És végre.

Vagyis ha volna munkám és keresetem, egy jó ideig rajtam kívül nem tudhatna róla senki.