"Mindenki magából indul ki"(()?())

A szülő(k)nél látja, hallja, tapasztalja - "lemásolja", "leutánozza", "leéli", ... és aztán megköveteli a sajátjaitól, hogy ezt fogadják el őmagaként... és továbbmutatja, saját utódainak, akik "lemásolják", "leutánozzák", "leélik", ... és így tovább. Miért teszi, miért teszik? "Quod licet Iovi non licet bovi" - sugallják "mintáik", és ők pedig erre "beintenek". Például.
"Az apám is szemét lusta dög, és megteheti... Én is megtehetem, hogy szemét lusta dög legyek... A fiam is szemét lusta dög..." - és így tovább. Például.
"Az apám is szívesen zaklatott... Engem jó (lehet((?))) zaklatni... Engem zaklatnak... Jó, ha engem zaklatnak ((?))... Nem zaklat valaki-senki-bárki-akárki téged, lányom, nemdebár..." - és így tovább. Például.
Az ilyen fiúból talán könnyen lehet "szemét lusta dög", aki másokat "lát"/"hall"/"tapasztal"/"feltételez" stb. "szemét lusta dög"-nek...
Az ilyen lányból talán könnyen lehet "zaklató", aki másokat "lát"/"hall"/"tapasztal"/"feltételez" stb. "zaklató"-nak...
Persze: nem feltétlenül.
(Talán.)

Ez a bejegyzés saját közvetlen és közvetett tapasztalatokon alapulva, azokból indulva íródott. Saját közvetlen rokon és saját közvetett ismerős egyaránt elég van hozzá.
És nem hibádzik-hiányzik valójában az önkritikám sem.
Elvégre...
"Mindenki magából indul ki"
Úgymond.