Egyedül vagyok.
Szakmai téren - ami jelenleg nekem legközvetlenebben-legszemélyesebben a legfontosabb - éppenséggel mindenképpen így érzem, azt hiszem.
Légüres térben. (Vajon a közepén?)
Egzisztenciális magány.
Erre van szükség.
Épp.
Állítom.
(Au)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése