nyeffetegésnyávatag

Tegnap este összetalálkozásosdin voltam. Ma hajnali fél 2 körül értem haza. 8 körül ébredtem és keltem. És persze hogy álmos vagyok vagy fáradt vagy mit tudom én. Sok dolgom volna, amit terveztem is, hogy végre megcsinálok, mert sürgősfontosmégpedigeléggé. De itt vagyok, és ... nem ismétlem meg az előző mondat döntő részét.

Miért is nyavajognék?

Az elmúlt hetekben órákon-napokon keresztül nemkonkrétanszükségesekkel foglaltam el magam. Lelkileg rendbe jöttem, intézügyileg gubancba hoztam magam.

"Ha valaki nem tud maga meglenni, mással sem tud" - épp én szoktam írogatni. Igazán.

Siralmas, én mondom írom.

Igen, panaszolkodom. Vagyis úgy teszek. Egészen feltűnőleg. Pocsékul.

De legalább teszek valami mást, mint amit nem kéne.

Csend van inkább.

Most ennyi.

e/e

félek 

egyedül

tenni

magam

de

szükségem

(...)