Úgymondén

Mindent több szempontból is ÉRDEMES szemlélni (is).

Például ha valaki hülyeségeket művel (vagy mulaszt), az is szempont lehet, hogyan műveli (vagy mulasztja). Az is, mitől, miért, ... És így tovább.

Én például szívesen írtam igen-kis koromban és szívesen fogalmaztam és szívesen álmodoztam meg ábrándoztam is.

Magától értetődően "olykor" úgymond hülyeségeket műveltem. Arra azonban olyankor nemigen hívták fel a figyelmemet az adott külső szemlélők és értékelők, hogy ha hülyeség is a tartalom, de érdemes a forma vagy az ötlet vagy a valószínű gondolat vagy érzés vagy a cél vagy bármi más az adott mű(vem)ben vagy azzal kapcsolatban. Hát úgy szoktam meg, hogy lehetőleg semmit sem művelek, ha úgymond tartalmilag hülyeség. Ezzel együtt azonban a többi szempont értéke is megsoványodott. Vélem én. Így lehettem görcsös-szétesős művelkedővé. Talán ezért válhattam mások műveléseinek úgymond sokszempontú önítészkedőjévé. Esetleg ennek folytán figyelek netán a kelleténél jobban a tartalomra, a formára, az ötletre, ... és valójában - hiszen nálam mindezek úgymond elkorcsultak - semmire sem. Ezért lehet ugyan olyan fantáziám, ami valójában "nincs". Mit tudom én... És ezért vagyok görcsösen-szétesősen önkritikátlanul önkritikus. Vagy milyen.

Úgymond.