Úgymondén

Mindent több szempontból is ÉRDEMES szemlélni (is).

Például ha valaki hülyeségeket művel (vagy mulaszt), az is szempont lehet, hogyan műveli (vagy mulasztja). Az is, mitől, miért, ... És így tovább.

Én például szívesen írtam igen-kis koromban és szívesen fogalmaztam és szívesen álmodoztam meg ábrándoztam is.

Magától értetődően "olykor" úgymond hülyeségeket műveltem. Arra azonban olyankor nemigen hívták fel a figyelmemet az adott külső szemlélők és értékelők, hogy ha hülyeség is a tartalom, de érdemes a forma vagy az ötlet vagy a valószínű gondolat vagy érzés vagy a cél vagy bármi más az adott mű(vem)ben vagy azzal kapcsolatban. Hát úgy szoktam meg, hogy lehetőleg semmit sem művelek, ha úgymond tartalmilag hülyeség. Ezzel együtt azonban a többi szempont értéke is megsoványodott. Vélem én. Így lehettem görcsös-szétesős művelkedővé. Talán ezért válhattam mások műveléseinek úgymond sokszempontú önítészkedőjévé. Esetleg ennek folytán figyelek netán a kelleténél jobban a tartalomra, a formára, az ötletre, ... és valójában - hiszen nálam mindezek úgymond elkorcsultak - semmire sem. Ezért lehet ugyan olyan fantáziám, ami valójában "nincs". Mit tudom én... És ezért vagyok görcsösen-szétesősen önkritikátlanul önkritikus. Vagy milyen.

Úgymond.

Kiscsaládiegyszerügy 3.

Emlékeiben él(t?) a Délvidékről való menekülés, legszebb emlékeit a csongrádi időszakról őrizte meg, idős korára is szívesen jár(na) vissza a Tisza-parti, Kőrös-toroki településre, ahol még él rokon is, családostul.
Budapesten dél-budai gimnáziumot végzett (szülei származása miatt is), majd, bár irodalmi irányba szeretett volna továbbtanulni, akkor-adott lehetőség miatt műszaki főiskolára felvételizett, Pécsett szerzett két üzemmérnöki diplomát. Dolgozott a KFKI-nál, később két állami építőipari vállalatnál (ÁÉV-nél) is, a másodiknál felső-középvezetőségig vitte, végül főiskolai-, katona- és építőiparos vezető-kollégái-társai-haverjai magáncégeitől ment nyugdíjba. Nyugdíjasként is "inkább" "dolgozik", tervez(get) tovább, otthon, manapság magánvállalkozóként.
Valószínűleg legszebb emlékeit csongrádi gyermekkorából őrzi, a legjobbakat főiskolás éveiből. Budapesti időzéseiből (bár eddig nem kérdeztem rá) talán nem a legszívesebben idéz fel bármit is.
A korszak és a körülmények is okolhatók lehetnek azért, amiért ugyancsak látszólag nem túl szívesen tartózkodott-tartózkodik családi otthonában, szívesen maradozik ki haverokhoz-kollégákhoz-barátokhoz-társakhoz, iszogatni-dohányozgatni-dumálgatni. Az alkohollal ugyan lassan viszonylag igen ritkásan él, a dohányzásról nemrégi bypass-os szívműtéte, felfedezett cukorbetegsége és prosztatabaj-gyanúja ellenére-dacára sem tud lemondani, titokban mindenképpen folytatja (ennek azért vannak "jelei").
Viszonylag komoly nyugdíjának nagyobb részét valószínűleg magánál tartja, illetve kiruccanásaikor elveszt(eget)i (ezért-azért-erre-arra-amarra).
Bár az orvosoktól többször is "betanulta", mégsem szeret sokat gyalogolni (sem), ha lehet, mindenhová járművel, néhány évvel ezelőttig saját maga vezette autóval, azelőttről emlékezetesen taxival közlekedik.