Kiscsaládiegyszerügy 3.

Emlékeiben él(t?) a Délvidékről való menekülés, legszebb emlékeit a csongrádi időszakról őrizte meg, idős korára is szívesen jár(na) vissza a Tisza-parti, Kőrös-toroki településre, ahol még él rokon is, családostul.
Budapesten dél-budai gimnáziumot végzett (szülei származása miatt is), majd, bár irodalmi irányba szeretett volna továbbtanulni, akkor-adott lehetőség miatt műszaki főiskolára felvételizett, Pécsett szerzett két üzemmérnöki diplomát. Dolgozott a KFKI-nál, később két állami építőipari vállalatnál (ÁÉV-nél) is, a másodiknál felső-középvezetőségig vitte, végül főiskolai-, katona- és építőiparos vezető-kollégái-társai-haverjai magáncégeitől ment nyugdíjba. Nyugdíjasként is "inkább" "dolgozik", tervez(get) tovább, otthon, manapság magánvállalkozóként.
Valószínűleg legszebb emlékeit csongrádi gyermekkorából őrzi, a legjobbakat főiskolás éveiből. Budapesti időzéseiből (bár eddig nem kérdeztem rá) talán nem a legszívesebben idéz fel bármit is.
A korszak és a körülmények is okolhatók lehetnek azért, amiért ugyancsak látszólag nem túl szívesen tartózkodott-tartózkodik családi otthonában, szívesen maradozik ki haverokhoz-kollégákhoz-barátokhoz-társakhoz, iszogatni-dohányozgatni-dumálgatni. Az alkohollal ugyan lassan viszonylag igen ritkásan él, a dohányzásról nemrégi bypass-os szívműtéte, felfedezett cukorbetegsége és prosztatabaj-gyanúja ellenére-dacára sem tud lemondani, titokban mindenképpen folytatja (ennek azért vannak "jelei").
Viszonylag komoly nyugdíjának nagyobb részét valószínűleg magánál tartja, illetve kiruccanásaikor elveszt(eget)i (ezért-azért-erre-arra-amarra).
Bár az orvosoktól többször is "betanulta", mégsem szeret sokat gyalogolni (sem), ha lehet, mindenhová járművel, néhány évvel ezelőttig saját maga vezette autóval, azelőttről emlékezetesen taxival közlekedik.