Ki rágalmazta meg már valamikor önmagát?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Ki hazugozta le már valamikor önmagát?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Ki hazudott már önmagától, önmagáért, önmagának, önmagával, ...?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Ki mondott már igazat önmagától, önmagáért, önmagának, önmagával, ...?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Igazság.
"A hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát."
Mert a hazug ember önmagának hazudik mindenelőtt.
A valóság-alapja a hazugsághoz mindaz az igazság, ami(je) van épp.
Tehát van igazság(a)(lapja).
Igazán.
(Ez hazugság?)
Ki nézett-beszélt-hallgatott már nyíltan, őszintén, egyenesen a saját nyitott szájába-arcába-szemébe - minősítés, minősülés, ítélkezés, ítélet, ... nélkül?
Ki nézett-beszélt-hallgatott már nyíltan, őszintén, egyenesen a saját csukott szájába-arcába-szemébe - minősítés, minősülés, ítélkezés, ítélet, ... nélkül?
A hazug nem annak hazudik, akinek szól. Hanem hazudik.
Az igaz nem annak igaz, akinek szól. Hanem igaz.
Éppen.
(Vagy nem(?))
"Bárki bármit szól vagy tesz, épp hazudik"
(Vagy nem.)
"Nincs jó és nincs rossz - gondolkodás teszi azzá"
Valóban.
Gondolkodás sincs.
Azt is épp (vagy nem) gondolkodás teszi azzá.
Amiről van fogalmunk, az számunkra létezik.
Tehát a semmi és a minden is létezik, ha a fogalom számunkra létezik.
Ugye?
Az elképzelhetetlen, a leírhatatlan, a kifejezhetetlen is létezik, hiszen a fogalmaik számunkra léteznek.
Ugye?
Descartes-nak valahogy így lehetett (volna) (talán) igaza:
Nietzsche alapján valahogy így:
Heidegger szerint valahogy így:
Derrida nyomán valahogy így:
Én pedig hazudok.
Épp.
(IGEN)
