Egy nem feltétlenül formális "ma-holnap"

Holnap reggel 8-ra jön egy gyógytornász anyámhoz. A jobb kézfeje miatt. Majd összesen még 13 alkalommal aztán. Megbeszélés és lehetőség és alkalom szerint. Kíváncsi vagyok. Milyen egy efféle "nem feltétlenül formális" manapság. Tanulok "belőle". :-)

"HÜJE'

Egyetemi félévnek vége. Jegyeim hibádznak. Munkát akarok keresni. És közben mégis mintha rendbejönnék.

"HÜLYE" ("helyesügyeslyólneveltegyén") vagyok. "Büszke vagyok arra, hogy hülye vagyok. Ha nem volnék büszke, akkor is hülye volnék. Szívesen vagyok inkább büszke is." Olykor szégyelltem a (")hülyeségemet("), olykor örültem neki. Lassan megért bennem, amit régóta emlegetek egyébként: "az ellentétek feltételezik egymást". Hát egyszerre örülök és egyszerre szégyellked(het)em a (")hülyeségemnek("). Akárhogy' is viselkedem bármely jellemzőmmel kapcsolatban, ÉN ugyanén volnék.

Bajban vagyok - lehet. Tőlem függ minden, ami én vagyok - valószínű.

Sőt.

Vár?akoz?ó? ül?és?pont?on?

Ülök a pincében a gép"em"nél, netezem és várok. Ugyanis egyedül ülök a pincében a gép"em"nél... Apa nincs itthon. Nem szokatlanul. Mindent másutt él (meg), itthon csak vágyakozik és szenved. Úgy tűnik. 

Kár, hogy sok mindent nem tudok, és/de/illetve sok mindent mégis értek. Eléggé, azt hiszem én. Kis családunk mind a 4 tagját "is". Bizony. 

És azt is érezni vélem, hogy lassan ön- és közveszélyessé válik eme kis család, mind a négy tagja. Magára, mindhárom másikra, és egyáltalán egy(s)másra. 

Ma is történt jelenet, ahogy nemrég hazaérve anyám elmondásából értesültem. 

Apám bátyám mellé állt anyámmal szemben. Valószínűleg azért, mert így erősnek és okosnak érezheti magát erős és okos ember barátságával. És nyugodtan lehet "olykor" akár lusta és erőszakos is, mindinkább, mert hiszen... Nohiszen. 
Nem rágalmazom - gondolkodom. Próbálom érteni. Ugye. 

Bátyó pedig mindinkább ez meg az meg amaz likvidálásáról, pusztulandóságáról, tömegmegölendőségéről tud beszélni, az ez meg az meg amaz szemétsége, aljassága, hülyesége mellett. 

És mindennek anyám az oka. Szerintük. Eleve és egyáltalán. 

Én meg úgy gondolom, hogy én.
A bátyámnál "elsőszülöttségi szindrómát" okoztam, amit aztán egyre csak fokoztam, jelen pillanatokig (és tovább) is, apámnál fokoztam "totális" "elhanyagoltságát", anyámnak triplapluszizé foglalkoznivalót növesztettem magammal, és még csak olyan együttműködő, együttérző, rokonszenvező, nemkülönben: sikeres, erős, extraultrahiperszupermegatuti sem vagyok, hogy értelmes és érdemes volna (legalább-is nekik) velem foglalkozni. 

Néha az jut eszembe, hogy ha pap, szerzetes vagy szociális testvér vagy szociális munkás lennék, "egycsapásra megoldanám a helyzetet". 
Számukra. 
Eltűnnék, mégis életben maradnék, és talán ismerős, könnyen elérhető hely(zet)ben, volna "biztos" egzisztenciám, az erkölcsi érzéket sem borzolnám, sőt, ... 

Kitudja? 

Nekem kéne, tud(n)om. 

*hülydölyf*

Nem tudom, miért hagytam vagy hagyom, hogy idegesítően dögunalmas vagy dögunalmasan idegesítő legyek én és az életem. Nekem és más(ok)nak és rajtam keresztül más(ok)nak és más(ok)on keresztül nekem. És hogy miért vélem én ezt most így. És hogy miért írtam én ezt most ide. (És így tovább.)

("...vive le roi...")

"Akkor lesz valami a Rege Atában, ha lesz valami." (R.A.)

(Igen.)
Van valami.
Ám az élet (nem (épp csak) ide) való.
Igazi.
(Én.)
Van.
Ja.
Röviden.
(Vagyok.)

("Valami van - az-az igazi.")

"...az igazat mondd, ne csak a valódit..."

Hazugság.
Ki rágalmazta meg már valamikor önmagát?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Ki hazugozta le már valamikor önmagát?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Ki hazudott már önmagától, önmagáért, önmagának, önmagával, ...?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Ki mondott már igazat önmagától, önmagáért, önmagának, önmagával, ...?
Tudatára ébredt, hogy mit tett?
Igazság.

"A hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát."
Mert a hazug ember önmagának hazudik mindenelőtt.
A valóság-alapja a hazugsághoz mindaz az igazság, ami(je) van épp.
Tehát van igazság(a)(lapja).
Igazán.
(Ez hazugság?)

Ki nézett-beszélt-hallgatott már nyíltan, őszintén, egyenesen a saját nyitott szájába-arcába-szemébe - minősítés, minősülés, ítélkezés, ítélet, ... nélkül?
Ki nézett-beszélt-hallgatott már nyíltan, őszintén, egyenesen a saját csukott szájába-arcába-szemébe - minősítés, minősülés, ítélkezés, ítélet, ... nélkül?

A hazug nem annak hazudik, akinek szól. Hanem hazudik.
Az igaz nem annak igaz, akinek szól. Hanem igaz.
Éppen.
(Vagy nem(?))

"Bárki bármit szól vagy tesz, épp hazudik"
(Vagy nem.)

"Nincs jó és nincs rossz - gondolkodás teszi azzá"
Valóban.
Gondolkodás sincs.
Azt is épp (vagy nem) gondolkodás teszi azzá.

Amiről van fogalmunk, az számunkra létezik.
Tehát a semmi és a minden is létezik, ha a fogalom számunkra létezik.
Ugye?
Az elképzelhetetlen, a leírhatatlan, a kifejezhetetlen is létezik, hiszen a fogalmaik számunkra léteznek.
Ugye?

Descartes-nak valahogy így lehetett (volna) (talán) igaza:
(gondolkodom)

Nietzsche alapján valahogy így:
(hazudok)

Heidegger szerint valahogy így:
(vagyok)

Derrida nyomán valahogy így:
()

Én pedig hazudok.
Épp.
(Ugye?)

(IGEN)

További érdekes felvetések velem (kapcsolatban)

"Falod a nőket?"
"Uralkodó típus vagy?"
...
Hm.

képzel(g)em

Elképzelem magam.
Tudom, milyen vagyok.
Tehát.
ÉN

Dógom Van

Róbert Gida, bizony, Karinthy Frigyes, Tilos az á..., Micimackó, ...

Nagy Kérdés marad:

És ki az a Van Dógom úr?

Na, éppenséggel például én.

;-)