"HÜJE'

Egyetemi félévnek vége. Jegyeim hibádznak. Munkát akarok keresni. És közben mégis mintha rendbejönnék.

"HÜLYE" ("helyesügyeslyólneveltegyén") vagyok. "Büszke vagyok arra, hogy hülye vagyok. Ha nem volnék büszke, akkor is hülye volnék. Szívesen vagyok inkább büszke is." Olykor szégyelltem a (")hülyeségemet("), olykor örültem neki. Lassan megért bennem, amit régóta emlegetek egyébként: "az ellentétek feltételezik egymást". Hát egyszerre örülök és egyszerre szégyellked(het)em a (")hülyeségemnek("). Akárhogy' is viselkedem bármely jellemzőmmel kapcsolatban, ÉN ugyanén volnék.

Bajban vagyok - lehet. Tőlem függ minden, ami én vagyok - valószínű.

Sőt.

érdekemberfia

Végre elértem oda, hogy végre-végre sikeresen meggyőztem magam, hogy magamat sem érdeklem jóformán.

Ez most olyan vigasztalós érzés vagy tudat nekem.

Lehiggaszt, szükségszerűen.

Kapkodás, értetlenség, görcsölés ugyancsak csökkentve ezáltal.

Gondolkodás, érdeklődés, kiváncsiság megtartva, csupán gyorsítva és kurtítva és egyszerűsítve.

Rég várva-vágyva már ez.

Tőlem.

(Is.)

Őszintén, igazán, tényleg.

Ja, igen, TÉNYleg.

A ténykedés áll, vagyis folytatódik.

Ahogy kell és illik.

Tőlem.

(Végre.)