Vég(r!)e(?)

A.J. Christian kicsit végre megmosolyogtatott (Mit keresett Isten a nappalimban? Mit keresett Isten a hálószobában? A nőkkel csak a baj van?, illetve rész-előadás a Mesterkurzus sorozat Hazugság, önámítás, érdek c. kötetében).
A legutolsó saját kötetét a sorból (A nőkkel csak a baj van?) az ALLEE Libri-könyvesboltjában tulajdonképpen kiolvastam egyazon nap' együltőhelyemben.
Aztán jöhetett a hazugságról, önámításról, érdekről, blöffről, manipulációról stb. való olvasás. Is.

Lelkileg és viszonyulásilag, úgy veszem, rendbehoztam magam.

Most pedig nekiveselkedtem az állásfeltalálásomhoz való fel/előkészüléshez. Tele van a (könyvtári) asztalom ilyen témájú kiadványokkal. De persze nem állásFELTALÁLÁS a témájuk. Az most csak és kizárólag az enyém.

Hajrá!

"HÜJE'

Egyetemi félévnek vége. Jegyeim hibádznak. Munkát akarok keresni. És közben mégis mintha rendbejönnék.

"HÜLYE" ("helyesügyeslyólneveltegyén") vagyok. "Büszke vagyok arra, hogy hülye vagyok. Ha nem volnék büszke, akkor is hülye volnék. Szívesen vagyok inkább büszke is." Olykor szégyelltem a (")hülyeségemet("), olykor örültem neki. Lassan megért bennem, amit régóta emlegetek egyébként: "az ellentétek feltételezik egymást". Hát egyszerre örülök és egyszerre szégyellked(het)em a (")hülyeségemnek("). Akárhogy' is viselkedem bármely jellemzőmmel kapcsolatban, ÉN ugyanén volnék.

Bajban vagyok - lehet. Tőlem függ minden, ami én vagyok - valószínű.

Sőt.