Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton

A Libriben lézengve láttam meg az újabb kiadását, most a Könyvtárban olvasom az elsőt. Talán az új kiadást is átnézem, hátha van valami lényegibb különbség a két kiadó kiadása között.

Azt hiszem - így, előre, némi előzetes olvasmány- (Bocsák Miklós: A Császár és utána a sötétség, Bocsák Miklós: Vargazoli, Lakat T. Károly: Requiem a nagy 8-asért - a fradisták vargazolija) és "hallmány"-élményeim után -, tetszik és tetszeni fog. És talán megvenném. Hogy tetsszék.

Más(OK)nak is.

Amit nem mond(hat)tam el

Ma megint találkoztam Kissérobotnőcivel. A Munkaügyiben. Kiálltam a kb. 1 órás utcai sort előbb, majd amikor az előtérig jutottam, illetőleg a pultig, gyorsan közöltem, hogy én K.Sz.-hez jöttem, vissza, ugyanis érdeklődni csupán. Az ügyeletes pultos kért, hogy álljak félre, ha személyesen ismerem, felismerem, szóljak neki. Hamarosan megjelent, én meg szóltam neki, hogy csak érdeklődnékgyáliúttalkapcsolatban, rávágta, hogy kövessem. Elsétáltam tehát a hivatal ügyintéző-során az utolsó számozott asztal-fülkéig. Ott előbb kérte a múltkor nekemadott, akkor még érthetőleg tulajdonképpen üres irányítólapot. Hát nem volt a kezemben (a táskámban volt/van). Legyintett, elővett egy másikat a polcai közül az egyikről, kérdezte a nevemet és a születési időpontomat, ideadta az immár kitöltött másik irányítólapot, amelyen már szerepelt időpont. Megköszöntem és elköszöntem. És eltávoztam. Mára a munkaügyiből.
És még volt 1 órám, hogy beérjek az OSZK-hoz.
Könyvtárnyitásig.
10-15 percen belül beértem.
Feljöttem. vártam a liftfolyosón, majd kb. 50-től a főbejárati kapu előtt.
Ismerős (egyetemi) tanárnő csoporttal beszélget az udvaron. (Az oroszlánoson.)
10-kor nyitás. Én, még néhányan, tanárnő és csoportja beirányul a ruhatárhoz. Én hamar leadom és kiveszem a magamét. Bejárati beléptető kapunál kedves ismerős is várakozik. Professzorasszony. A könyvtár aktuális nagykiállításának főkurátora. Belépek, néhány mondatnyit elbeszélgetek vele. Sikeres a kiállítás, nem csupán csoportok (gimnazisták, főleg), hanem egyénileg is sokan jönnek. Ez jó hír. Tényleg jó a kiállítás. (Van, aki állítólag ötször megnézte már.) Én is megnéztem egyszer egy nap' kétszer majdnem-egymás-után (másodjára épp főkurátorasszony végezte a tárlatvezetést személyesen, ugye"bár"). (A kiállítás: "Látjátok feleim..." - Február 28-ig látogatható! - Ez itt a reklám helye!.) Beszélgettünk még arról, hogy a kiállítás sikere hátha segít a könyvtár élő-bejáró olvasói táborának növeléséhez is. (Kiderült a beszélgetés közben, hogy van egy egészen bőséges "könyvtárbemutató vezetés" is a kiállítás mellett.)
Aztán feltértem a nagyolvasótermek szintjére, beadtam olvasójegyemet, kikértem a legutóbbi időben "szokásos" ülőhelyem (helyszámkártyáját),meg legutóbbi könyvfélretétel-ötösömet, leadtam mai legelső raktári (könyv-fel-)kéréseimet, "kért" "helyemre" tértem, beléptem a könyvtári netre, és mostan itten vagyok (időközben már jó ideje megérkeztek a mai első kért könyveim, látom egy ideje a kijelzőkön a helyszámomat).

Most meg eszembe jutott, hogy tegnap ugyanitt ültem, és egy közelben ülő olvasó a mellettem ülőtől kért kölcsön tollat. "Pedig" itt voltak előttem akkor is az enyéim, szépen. Mind a 6+1. Ejnye.

Sebaj.

Vég(r!)e(?)

A.J. Christian kicsit végre megmosolyogtatott (Mit keresett Isten a nappalimban? Mit keresett Isten a hálószobában? A nőkkel csak a baj van?, illetve rész-előadás a Mesterkurzus sorozat Hazugság, önámítás, érdek c. kötetében).
A legutolsó saját kötetét a sorból (A nőkkel csak a baj van?) az ALLEE Libri-könyvesboltjában tulajdonképpen kiolvastam egyazon nap' együltőhelyemben.
Aztán jöhetett a hazugságról, önámításról, érdekről, blöffről, manipulációról stb. való olvasás. Is.

Lelkileg és viszonyulásilag, úgy veszem, rendbehoztam magam.

Most pedig nekiveselkedtem az állásfeltalálásomhoz való fel/előkészüléshez. Tele van a (könyvtári) asztalom ilyen témájú kiadványokkal. De persze nem állásFELTALÁLÁS a témájuk. Az most csak és kizárólag az enyém.

Hajrá!

Lejárt olvasói...

Ma délelőtt a könyvtárban csiporászott a kapu, mintha lejárt volna az olvasókártyám. A gép szerint megtalálták a kb. 1 hónapja elveszett tolltartómat. Jó szolgáltatás! :-D

Ma má' mégse

A Jean Vanier-könyv a férfiakról-nőkről ma mégsem lesz már elolvasva. A mai könyvtárzárásig fennmaradó időm kevés hozzá. Bocs'.