"HÜJE'

Egyetemi félévnek vége. Jegyeim hibádznak. Munkát akarok keresni. És közben mégis mintha rendbejönnék.

"HÜLYE" ("helyesügyeslyólneveltegyén") vagyok. "Büszke vagyok arra, hogy hülye vagyok. Ha nem volnék büszke, akkor is hülye volnék. Szívesen vagyok inkább büszke is." Olykor szégyelltem a (")hülyeségemet("), olykor örültem neki. Lassan megért bennem, amit régóta emlegetek egyébként: "az ellentétek feltételezik egymást". Hát egyszerre örülök és egyszerre szégyellked(het)em a (")hülyeségemnek("). Akárhogy' is viselkedem bármely jellemzőmmel kapcsolatban, ÉN ugyanén volnék.

Bajban vagyok - lehet. Tőlem függ minden, ami én vagyok - valószínű.

Sőt.

GOND

Gond!ol!kod!om! és Gond!os!kod!om!
Gond:
A gondjaim kifejezése és a gondjaimmal való foglalkozás.

Kiscsaládiegyszerügy 6.

"Ez a legkisebb meg..."
Szinte kezdettől csak ("a") gond(ok) volt(ak)-van(nak) vele. Egy éves sem volt, amikor fő-műteni kellett, és aztán hosszú ideig figyelni. Két éves alig volt, amikor (először) asztmás lett. 8-10 éves volt körülbelül, amikor megint, mintha csak tervezné, "komolyabban" asztmás lett. Valamikor szintén ekörül bárányhimlős - naná, hogy családi nyaralás közben. 16 éves kora körül skarlátos - úgy, hogy minden baja volt szépen sorra: skarlát, torokgyulladás, mandulagyulladás, tüdőgyulladás, kétoldali tüdőgyulladás, végül a bőr is lehámlott a kézfejeiről-ujjairól tenyér-begy oldalról -, és utólag állapították meg ("hivatalosan"), hogy "az elmúlt időben" skarláton esett át.

Igen kicsi korában megtámadoz(gat)ta (önállóság, együttműködés és békénhagyás helyett) - na, kit? - testvérét, teljesen feleslegesen és szükségtelenül. Általános iskolában alsótagozatban egy óvatlan (álostoba?-álnaiv?) elszólással kirúgatta anyját annak legjobb munkahelyéről. (Ja, valamikor ekkortájt meghívták egy tévéújságos pályázat nyomán egy televíziós felvételre ("is"), ahol valami saját irományát dumálta a kamerába egy gyermeknapi műsorba', vagymi'.) Felsőtagozatos Budapesten lett-volt. És egyre rosszabbul teljesített. Érettségijében már nem volt szokatlan a közepes. Első egyetemi felvételije sikertelen. Második nekifutása után kb. fél évig bírta. Újrafelvételizett, máshová. Ott kb. másfél évig bírta "elsőre", majd felezte szakjait, ekkor még hátra volt neki némely csúszás is. Aztán gubancos utakon-módokon mégis arrébblibbent. Újra megpróbálkozott hamarosan megint másutt ("is"). Nem sokkal később ott is mintha elsatnyult volna.
Összetehetetlenkedett bő egymilliós diákhitel-, bő majd' félszázezres BKV-tartozást, egyenként is többezer forintos különféle könyvtári tartozásokat is, persze.
Közben - mindegyre ugyancsak szülei valamilyen pénzén, elvégre neki minden szabad és engedett volt, naná, valahogy - nagyjából elvégzett egy középfokú szak-tanfolyamocskát, egy járművezetőit - és néhány ráadás-óra után megszerezte a B kategóriás jogosítványt -, néhány gyenge angol- és két különböző német nyelvvizsgán is túlesett. Mellékes.
Mint ember...
Félelmetes.
Nem rendszeres, nem foglalkozik a saját dolgaival, a saját egészségével, a saját környezetével, szinte senkivel és semmivel, akihez-amihez neki saját magának közvetlenül köze van, esetleg köze lehet. Tunyul, dumál, illetve tulajdonképpen nagy erőkkel semmitsemtesz. Vagy azt se' - ha "teheti".
Magát és másokat viszont látszólag lelkesen erőszakolgat-zaklat-zavar-zargat. Idegileg, ideileg, lelkileg, testileg, anyagilag, egyáltalában: mindenképpen; leginkább azokat, akiket legkevésbé volna megfelelő épp tőle.

"Sok van, mi csodálatos..."