Férfibaj(végre(vagymi))

Ma hajnali álmom szokatlan és érdekes volt. Saját kedvelhetőségemre s amellett alulműködöttségemre való történetes utalás volt, szerintem. A (rajtam kívüli) ember-szereplői kivétel nélkül igen-igen közvetlenek, sőt, szokatlanul szivélyesek és kedélyesek voltak velem,ugyanakkor ugyancsak valahogy rámutattak átvitt értelemben alulműködöttségemre.
És eléggé világi szereplők voltak, ahhoz képest (is).
Ez talán az első álmom volt eddig, amelyben úgy jól éreztem magam, hogy meglepődtem, hogy lehetséges így-ennyire (nekem, és egyáltalán), s amely után örültem(!?!), hogy jobb nem volt.
Tudom, hogy ez így igen homályos és általános "leírás", ám még nem tartok ott, hogy értsem eme álmomnak a "távlati" jelentős(s)égét, helyezettségét ("helyességét, helyénvalóságát").
Vagy még védem, védeni próbálom, védeni igyekszem "magamtól" a konkrét és szolid (or: concrete & solid) kifejezéseket.
De jó nekem!
(Hm.)
("Ez jó mulatság, férfi munka...!")

Kiscsaládiegyszerügy 6.

"Ez a legkisebb meg..."
Szinte kezdettől csak ("a") gond(ok) volt(ak)-van(nak) vele. Egy éves sem volt, amikor fő-műteni kellett, és aztán hosszú ideig figyelni. Két éves alig volt, amikor (először) asztmás lett. 8-10 éves volt körülbelül, amikor megint, mintha csak tervezné, "komolyabban" asztmás lett. Valamikor szintén ekörül bárányhimlős - naná, hogy családi nyaralás közben. 16 éves kora körül skarlátos - úgy, hogy minden baja volt szépen sorra: skarlát, torokgyulladás, mandulagyulladás, tüdőgyulladás, kétoldali tüdőgyulladás, végül a bőr is lehámlott a kézfejeiről-ujjairól tenyér-begy oldalról -, és utólag állapították meg ("hivatalosan"), hogy "az elmúlt időben" skarláton esett át.

Igen kicsi korában megtámadoz(gat)ta (önállóság, együttműködés és békénhagyás helyett) - na, kit? - testvérét, teljesen feleslegesen és szükségtelenül. Általános iskolában alsótagozatban egy óvatlan (álostoba?-álnaiv?) elszólással kirúgatta anyját annak legjobb munkahelyéről. (Ja, valamikor ekkortájt meghívták egy tévéújságos pályázat nyomán egy televíziós felvételre ("is"), ahol valami saját irományát dumálta a kamerába egy gyermeknapi műsorba', vagymi'.) Felsőtagozatos Budapesten lett-volt. És egyre rosszabbul teljesített. Érettségijében már nem volt szokatlan a közepes. Első egyetemi felvételije sikertelen. Második nekifutása után kb. fél évig bírta. Újrafelvételizett, máshová. Ott kb. másfél évig bírta "elsőre", majd felezte szakjait, ekkor még hátra volt neki némely csúszás is. Aztán gubancos utakon-módokon mégis arrébblibbent. Újra megpróbálkozott hamarosan megint másutt ("is"). Nem sokkal később ott is mintha elsatnyult volna.
Összetehetetlenkedett bő egymilliós diákhitel-, bő majd' félszázezres BKV-tartozást, egyenként is többezer forintos különféle könyvtári tartozásokat is, persze.
Közben - mindegyre ugyancsak szülei valamilyen pénzén, elvégre neki minden szabad és engedett volt, naná, valahogy - nagyjából elvégzett egy középfokú szak-tanfolyamocskát, egy járművezetőit - és néhány ráadás-óra után megszerezte a B kategóriás jogosítványt -, néhány gyenge angol- és két különböző német nyelvvizsgán is túlesett. Mellékes.
Mint ember...
Félelmetes.
Nem rendszeres, nem foglalkozik a saját dolgaival, a saját egészségével, a saját környezetével, szinte senkivel és semmivel, akihez-amihez neki saját magának közvetlenül köze van, esetleg köze lehet. Tunyul, dumál, illetve tulajdonképpen nagy erőkkel semmitsemtesz. Vagy azt se' - ha "teheti".
Magát és másokat viszont látszólag lelkesen erőszakolgat-zaklat-zavar-zargat. Idegileg, ideileg, lelkileg, testileg, anyagilag, egyáltalában: mindenképpen; leginkább azokat, akiket legkevésbé volna megfelelő épp tőle.

"Sok van, mi csodálatos..."

Korcsulon

Csili, Vili, Vali, Pali, Puli, ...

Iszikra, epelyeh, csillagszor, ...

FenyővŰ helyett FanyűvŐ

Csak a hohohohohóóó... a hohohohohóvi... a jégvir... a jó(g)világ!

Az hiányzik. Hiánycik. Hiánycak. Hiánymuzik. Zik-zik-zak... (Van mááásikk!?)

Emberesen. Embertelenül. Akár-akár. A'k'á'r'.

Úgy-e?

(Úgy-úgy-úgy...)

Igen.

Kellemes korcsulon't!

habajvan

Jobb-e magamban a-baj-og-ni...
T'án van kit keresnem, ha baj van nálam.
Ugyan kit érdekel, ha baj van nálam, rajtam kívül?
Ugyan kinek érdeke, ha baj van nálam, rajtam kívül?
Ugyan kinek érdekes, ha baj van nálam, rajtam kívül?
Ember vagyok, ha magam baját viselem magam.
Magam-magam.
T'án.
Habajvan?
(*Istenem!*)

Füstbe? ment? terv?

Egész úton hazafelé azon gondolkodám...

Komolyan.

Ráadásul.

ÉN mitől, hogyan, miért, minek, mennyire, ... vagyok olyan, amilyennek mutatkozom épp?

Észrevételeim ugyanis:
nem vagyok olyan pigra massa, mint amilyennek mutatkozom
tudok és merek és bírok önmagammal is, illetve csak-önmagammal is foglalkozni
képes vagyok hagyni magam - csak-úgy-is - és más(oka)t is
sejtésem lehet, mitől mutatkozom olyannak, amilyennek épp
(")jobb(") ember vagyok mint vélem épp
...

(és nem csak agyalgok)

Köszönöm.

érdekemberfia

Végre elértem oda, hogy végre-végre sikeresen meggyőztem magam, hogy magamat sem érdeklem jóformán.

Ez most olyan vigasztalós érzés vagy tudat nekem.

Lehiggaszt, szükségszerűen.

Kapkodás, értetlenség, görcsölés ugyancsak csökkentve ezáltal.

Gondolkodás, érdeklődés, kiváncsiság megtartva, csupán gyorsítva és kurtítva és egyszerűsítve.

Rég várva-vágyva már ez.

Tőlem.

(Is.)

Őszintén, igazán, tényleg.

Ja, igen, TÉNYleg.

A ténykedés áll, vagyis folytatódik.

Ahogy kell és illik.

Tőlem.

(Végre.)

emberré válás (???)

nem keres(l)ek, mert
nem beszél(l)ek, mert
nem tesz(l)ek, mert
nem kérdez(l)ek, mert

nyugszom