"Gyémánt félkrajcár" "Kathy Summer" "MLM" megén

Tegnap beszélgettem Kathy Summer-rel. Megbeszélgettük egy kicsit az én elképzeléseimet is. Bár MLM-es a hölgy, kellemes, józan, normális, érdemleges, érdekes beszélgetés zajlott. Aztán elindultam sétálni, ami közben megvettem Kathy Summer könyvét (nem lett volna időm elolvasni a könyvesboltban, és nem "túl" drága a könyv éppenséggel). Ahogy olvastam este a könyvet, végül elmosolyodtam. Már a beszélgetés közben is sok minden eszembe jutott a saját ideálterveimmel kapcsolatban, a könyv olvastán pedig már mosolyogtam is, ugyebár.
Azóta is gondolkodom (néha) rajta. Az ideálterveimhez két szélsőség (diploma és durraközepibe) jelenleg messze lenni látszik, valami "arany közép" kezdődött bennem alakulni. És vajon micsudás? Kiderül.

OR

Ha nem történik semmi más, a hét hátralevő részében oroszt tanulok. OSZK-ban, OPKM-ban és itthon is.
Magyar, angol és német mellett
Gondolom, elérem a folyékony aktív társalgási szintet.
Igen.

megdolgozommeg
keresektalálokkeresek
kélekélek

*gondolkomoly*

Mai olvasmányom a következő volt:
Nógrádi Bence: Hétköznapi harcosok - 2009-es kiadás.
Az előző kiadást már évekkel ezelőtt megismertem.
Az MLM-es aranyifjakkal készült.
Ez Polgár Judittal, például.
Sokféle téma merül(t) fel benne.
Irodalomtól-olvasástól a kutyákon keresztül a párkapcsolatokig és tovább.
Magamba néztem kissé, illetve magamat illetően magamra.
És komolyan elgondolkodtam.
Potenciális csődtömeg vagyok.
Jó és rossz értelemben is.
Ez van most.
"Az egyetlen örök a változás" (Hérakleitosz)
Van egyéb mondanivalóm is.
De az most nem ide.
Inkább.
;-D

(hallga)

Manapság egyre többet/inkább/jobban hallgatok.

Ezt most így megjegyeztem. Mert nem megszokott. Tőlem.

Egyre többen kapnak a csendemből.

Azt hiszem.

Egyre jobban örülnek.

Gondolom.

(Vihar előtti csend is lehet talán.)

Füstbe? ment? terv?

Egész úton hazafelé azon gondolkodám...

Komolyan.

Ráadásul.

ÉN mitől, hogyan, miért, minek, mennyire, ... vagyok olyan, amilyennek mutatkozom épp?

Észrevételeim ugyanis:
nem vagyok olyan pigra massa, mint amilyennek mutatkozom
tudok és merek és bírok önmagammal is, illetve csak-önmagammal is foglalkozni
képes vagyok hagyni magam - csak-úgy-is - és más(oka)t is
sejtésem lehet, mitől mutatkozom olyannak, amilyennek épp
(")jobb(") ember vagyok mint vélem épp
...

(és nem csak agyalgok)

Köszönöm.

blog-ing or no-blog-ing

Gondolkodom.

Hogy már megint mi a fészkes füttyögésen?

A blogjaim közt.

Az életem kívül-belül kezd élő-valós lenni.

Na.

Most.

Pedig.

Tehát.

A "regés" legyen valós, vagy a "titkos"?

De

tíz

de

kész

csönd

érdekemberfia

Végre elértem oda, hogy végre-végre sikeresen meggyőztem magam, hogy magamat sem érdeklem jóformán.

Ez most olyan vigasztalós érzés vagy tudat nekem.

Lehiggaszt, szükségszerűen.

Kapkodás, értetlenség, görcsölés ugyancsak csökkentve ezáltal.

Gondolkodás, érdeklődés, kiváncsiság megtartva, csupán gyorsítva és kurtítva és egyszerűsítve.

Rég várva-vágyva már ez.

Tőlem.

(Is.)

Őszintén, igazán, tényleg.

Ja, igen, TÉNYleg.

A ténykedés áll, vagyis folytatódik.

Ahogy kell és illik.

Tőlem.

(Végre.)

Idegen szív

Tegnap este Magyar Televízió 2-es csatornáján néztem valamit.

Nekem (is) jó volt.

Tényleg elgondolkodtató.

Nekem talán másért, mint legtöbbeknek.

Engem ismerve...

(ha érdekel, miről van szó, klikk a címre)

hm

Elegem lett átmenetileg a mintanyúlásból. Átmenetileg álmodozom éberen.

Gyógyi, igen.

Ha nem tenném, összeroppannék vagy szétesnék - talán.

Mondhatnám, ez tapasztalat is.

Eléggé roppant módon szétesett tudtam én lenni (és még tudok is, bizony! ;-p).

Már többször eszembe jutott, ugyanis, hogy igen régen megtehettem, hogy álmodozom, csak nem nézték jó szemmel.

Én meg nem maradhattam úgy jó szívvel.

Mostanáig.

Gondolom én.

Ja.

meg - érzem - én - is - ép'


Van jelenem

Van jövőm

Jön a jelenem

;-)

"Én vagyok a jövő menő Jövő Menő"

NB

Késő van.
Fáradt vagyok.
Szerintem.
Rengeteg gondolkodni való merült fel csak úgy.
Hiába.
Sok.
Van.
Elég.

Pihenek.

Holnap nap.

néznemnézlát

Lehet, hogy néz, lehet, hogy nem.
De többet él, többet van.
Többet lát.

- gondolom én legalább.

Próbálok gondolkodni 220 felett... Édentől keletre

Ez a ma esti vezető slágerem. (Le is töltöttem - igen, tudom, "lúzerség", de mert a "videoklipje" is érdekel - a youtube-ról.)
Felpörgetett.
Kicsinyég.
A Don Quijote meg düllesztette az interligóm. Vagy interlibidóm. Intelligenciám.
Aztán meg az jött, hogy Egy kis nyugalmat...
Jól érzem magam.
Kellemes.


És megpróbálok elgondolkodni azon, hogy manapság egyre többször van önállósági... álmom. Néha - és egyre többször, egyre jobban -azon képzelgek (alig)pár áttetsző pillanatig, hogy de jól is lennék én egyedül, önállóan...! Aztán persze - a jó gyerek, ja! - eszembe jut, hogy "na, de nem akarom a rokonaimat elveszteni!". Hát.
Nem tudom, mit jelent mind ez.
Hogy egyre nemcsak egyre mélyebben örülök, egyre mélyebben szomorkodom, hanem utóbbit is egyre jobban élvezem...
Hogy nem görcsölök (affektálva), és nem tunyálgatok (szétesvést)...
Hogy alig csinálok valamit, de egyre jobban tudom, hogy mit csinálok a következő idő(k)ben (pillanatokban, másodpercekben, percekben, órákban, stb.), még ha sejtem is (?), hogy esetleg nem úgy lesz, akár tőlem se'...
Hogy az önállóságomról "álmodozgatok", látszólag teljesen spontán és szándék nélkül, sőt...
Hogy (most) holnapután és aztán két nappal érettségi, és nem izgulom agyon magam...
Legalábbis nem ver a "jajmivoltjajmivanjajmilesz".
Pedig.

Hát.

Ez van itten mostan énnálam Édentől keletre, kérem.