álmodozás komolyan

Most pedig - igen, elhatároztam, eldöntöttem, ahogy tetszik - nekifogok álmodozni. Mégpedig komolyan.

Sokszor álmodoztam már - ki nem? -, ám igazán sosem vettem komolyan. Magam.

(Ebből voltak édes-keserű esetek.)

Most idő-, cél-, ok-, tény- és kényszerű.

*gondolkomoly*

Mai olvasmányom a következő volt:
Nógrádi Bence: Hétköznapi harcosok - 2009-es kiadás.
Az előző kiadást már évekkel ezelőtt megismertem.
Az MLM-es aranyifjakkal készült.
Ez Polgár Judittal, például.
Sokféle téma merül(t) fel benne.
Irodalomtól-olvasástól a kutyákon keresztül a párkapcsolatokig és tovább.
Magamba néztem kissé, illetve magamat illetően magamra.
És komolyan elgondolkodtam.
Potenciális csődtömeg vagyok.
Jó és rossz értelemben is.
Ez van most.
"Az egyetlen örök a változás" (Hérakleitosz)
Van egyéb mondanivalóm is.
De az most nem ide.
Inkább.
;-D

Füstbe? ment? terv?

Egész úton hazafelé azon gondolkodám...

Komolyan.

Ráadásul.

ÉN mitől, hogyan, miért, minek, mennyire, ... vagyok olyan, amilyennek mutatkozom épp?

Észrevételeim ugyanis:
nem vagyok olyan pigra massa, mint amilyennek mutatkozom
tudok és merek és bírok önmagammal is, illetve csak-önmagammal is foglalkozni
képes vagyok hagyni magam - csak-úgy-is - és más(oka)t is
sejtésem lehet, mitől mutatkozom olyannak, amilyennek épp
(")jobb(") ember vagyok mint vélem épp
...

(és nem csak agyalgok)

Köszönöm.

(nemmeseezgyermek)

(komolyodom - magamtól)
(titokban)
(ja már nem)