Kiscsaládiegyszerügy 1.

Apját annak bátyjai nevelték szüleik halála után. Feltételezésem szerint ezen helyzetből kifolyólag apja igen kevéssé tudott "normálisan" nevelődni. Vagyis ugyan a bátyok bizonyosan igyekeztek lehetőleg igyekezni ama nevelésben, ám korukból és körülményeikből következőleg sem mehettek valószínűleg túlzottan biztosra. Testvérüket nevelték, nem gyermeküket, (nem)mellékesen. "Mint(h)a-nevelés" gen.1.
Apja ezután több szakmát is kitanult (asztalos, szőlész-borász, stb.).
Anyja egy szorgalmas-dolgos, vidám hangulatú, házias asszony lett.
A "félnevelt" apa és a házias anya párosításából születő gyermekek közül az utolsó volt a fiú, nővérei után évekkel. Apjának büszkesége - hiszen fiú - és szenvedése - hiszen kései, ráadás-valaki volt a gyermek. Anyja ennek "megfelelően" "nevelte". Ahogy tudta, ahogy bírta, ahogy lehetett. Például általában késő este hívta enni-inni a fiút, lopva-titokban látta el, egyúttal lesve minden kívánságát. Ennek is máig ható következményei vannak.
Apja büszke, okos, erős, ám összességében élhetetlen emberré fejlődött. A Délvidékről a szerbek elől még átmenekítette a családot Csongrádra, ám amikor ott "is" megszorultak, a szegedi papucsgyárban felajánlott munkahely már "méltóságán aluli" volt. Erre eladta jó helyen fekvő csongrádi házukat olcsón - akkoriban minden ház igen olcsó volt ugyan -, és felköltöztette a családot Budapestre.
A fővárosban szép jövedelmük volt valamiből (eddig még nem kérdeztem utána, miből, talán a nyugdíjból, nem tudom), ám viszonylag tengődtek. Amikor egy ismerős, aki akkortájt pattogatott kukorica-árusítással foglalkozott és megszedte magát, felkínálta, hogy barátja vegye át tőle az üzletet, az ugyanúgy felháborodott, mint a szegedi papucsgyári opción előtte.
Apja tehát okos, képzett, erős, büszke és félnevelt férfiú volt, végülis. Kedvét látszólag lehetőleg kivonta családjából és kvaterkázásba öntötte. Hivatalos családi otthona szinte csak a kosztot, kvártélyt, tiszta ruhát jelent(h)ette számára.
Anyja rögzött háztartásbeli volt, tudomásom szerint. Menyének elmondta, hogy a Balatont nagyon-nagyon szerette volna látni, például, de soha még lehetőség közelébe sem került, meg sem közelít(h)ette soha. A Balatont. Sem. Sütött, főzött, takarított, mosott, vásárolt, mosogatott, rendben tartotta a háztartást, ruhákat, vigyázott "a rendre, csendre, tisztaságra" (legalábbis a család férfitagjainak bármikori evésére és bármikori alhatására eddigi értesüléseim szerint bizonyosan) akár idegenekkel (például későbbi menyével) "szemben" is.

Szorgalomvége?

Szorgalmi időszaknak vége.

Lelkileg oldódtam kicsit.

Nem a szorgalmi időszakkal kapcsolatosan.

Az egyetemi félévem cseppnyit veszélyes-esélyes.

De idehaza most nyugalom van.

Vihar előtti?

Lehet.

Azt hiszem, lassan nyílik-zárul a magánéletem.

(Szorgos-dolgos vagyok lassan de biztosan.)

emberré válás (???)

nem keres(l)ek, mert
nem beszél(l)ek, mert
nem tesz(l)ek, mert
nem kérdez(l)ek, mert

nyugszom

Nyugodtan...

...légy dühös!

(;-))

nyugtár

"bűnbenyugvaerénybealva"