KisMindenTudo

Ma reggel (na, jó, délelőtt) volt egy hangos vita anyám és apám között - és köztem, persze. Anyám szeretné, ha apám vállalna és csinálna magától valamit (szerintem leginkább: hiteles volna, magához képest, legalább), apám pedig szeretné, ha békén hagynák "végre", és a dolgok mennének "amúgy-is" úgy, ahogy... vagy nem. Mindegy - valahogy. Vagy nem. (stb.) Vagyis legszívesebben a háta közepére se' kívánná ezt az egész "család"-dolgot. Menne piálni, kajálni, valaki csak gondozná - úgy, hogy hozzá sem szól, csak mindent megtesz, amit más megtehet érte (apámért) helyette (apám helyett) "is" -, végre valakik úgy foglalkoznának vele, hogy szabadon azt tehetne, amire épp szottyanik neki,...
(Külsőleg tojik rá, hogy idős, túl van már nem egy infarktuson és nem egy szív-beavatkozáson, hogy prosztata-gondjai is vannak, ... eszik, iszik, csgarettázik, tévézik, újságolvas, alszik, éjszakázik, ... mindegy, csak ne "kelljen" ...)
...ésdehát ki nem?

Igen, én vagyok a KisMindenTudo.

Anyai megjegyzések - ritka "gyöngyszemek" vagy "meglepetések"

Ma reggel:
"- Én voltam az egyetlen a családban, akinek mindig mindent szabad[...]
- Te voltál az egyetlen, aki [...] akar(t) [...]"
Nahát.

Kiscsaládiegyszerügy 2.

Anyja Fertőd-környéki - részben valószínűleg horvát - katolikus család gyermeke, apja - székely felmenőkkel dicsekedő - tolna megyei református család sarja. Mindkét család nemesi felmenőket tárt fel.
Anyja 28 éves koráig kérte-könyörögte-követelte, hogy dolgozhassék, például varrásból hadd tartsa el magát. Akkor elszökött otthonról és elvégezte az ápolónő-képzőt, el is helyezkedett ápolónőként.
Apja végzett-képzett szőlész-borászként tolna megyei szülőfaluja fővincellére lett egy idő után.
A két szülő az anya (legalábbis egyik) munkahelyén ismerkedett meg, Gizellatelepen, ahol az apa először nem keltett túl jó benyomást későbbi asszonyára. Azt mondta a nőnek, hogy úgy képzeli el a családi életet, hogy a jég hátán is megélne. Később kiderült, hogy inkább egy jószándékú, kedves, helyes férfiú.
Anyja tehát viszonylag küzdelmes ifjúságot és komoly felnőttséget tudhatott magáénak, lány létére (is). Szigorú, kötelességtudó, praktikus asszonnyá erősödött.
Apját annak apja igyekezett segíteni lehetőleg mindenben (iskola, majd munkahely találásában, például). Mint említettem, jószándékú, segítőkész, kedves, helyes férjfiúvá serdült. Szívesen kvaterkázott-borozgatott-énekelgetett, református létére szeretett a katolikus ünnepi liturgiákon is résztvenni, (ifjabbik lánya elmondása szerint) szép hangjával úgy énekelte a katolikus énekeket is, mintha azok is neveltetésének természetes részei lettek volna.

Kiscsaládiegyszerügy 1.

Apját annak bátyjai nevelték szüleik halála után. Feltételezésem szerint ezen helyzetből kifolyólag apja igen kevéssé tudott "normálisan" nevelődni. Vagyis ugyan a bátyok bizonyosan igyekeztek lehetőleg igyekezni ama nevelésben, ám korukból és körülményeikből következőleg sem mehettek valószínűleg túlzottan biztosra. Testvérüket nevelték, nem gyermeküket, (nem)mellékesen. "Mint(h)a-nevelés" gen.1.
Apja ezután több szakmát is kitanult (asztalos, szőlész-borász, stb.).
Anyja egy szorgalmas-dolgos, vidám hangulatú, házias asszony lett.
A "félnevelt" apa és a házias anya párosításából születő gyermekek közül az utolsó volt a fiú, nővérei után évekkel. Apjának büszkesége - hiszen fiú - és szenvedése - hiszen kései, ráadás-valaki volt a gyermek. Anyja ennek "megfelelően" "nevelte". Ahogy tudta, ahogy bírta, ahogy lehetett. Például általában késő este hívta enni-inni a fiút, lopva-titokban látta el, egyúttal lesve minden kívánságát. Ennek is máig ható következményei vannak.
Apja büszke, okos, erős, ám összességében élhetetlen emberré fejlődött. A Délvidékről a szerbek elől még átmenekítette a családot Csongrádra, ám amikor ott "is" megszorultak, a szegedi papucsgyárban felajánlott munkahely már "méltóságán aluli" volt. Erre eladta jó helyen fekvő csongrádi házukat olcsón - akkoriban minden ház igen olcsó volt ugyan -, és felköltöztette a családot Budapestre.
A fővárosban szép jövedelmük volt valamiből (eddig még nem kérdeztem utána, miből, talán a nyugdíjból, nem tudom), ám viszonylag tengődtek. Amikor egy ismerős, aki akkortájt pattogatott kukorica-árusítással foglalkozott és megszedte magát, felkínálta, hogy barátja vegye át tőle az üzletet, az ugyanúgy felháborodott, mint a szegedi papucsgyári opción előtte.
Apja tehát okos, képzett, erős, büszke és félnevelt férfiú volt, végülis. Kedvét látszólag lehetőleg kivonta családjából és kvaterkázásba öntötte. Hivatalos családi otthona szinte csak a kosztot, kvártélyt, tiszta ruhát jelent(h)ette számára.
Anyja rögzött háztartásbeli volt, tudomásom szerint. Menyének elmondta, hogy a Balatont nagyon-nagyon szerette volna látni, például, de soha még lehetőség közelébe sem került, meg sem közelít(h)ette soha. A Balatont. Sem. Sütött, főzött, takarított, mosott, vásárolt, mosogatott, rendben tartotta a háztartást, ruhákat, vigyázott "a rendre, csendre, tisztaságra" (legalábbis a család férfitagjainak bármikori evésére és bármikori alhatására eddigi értesüléseim szerint bizonyosan) akár idegenekkel (például későbbi menyével) "szemben" is.

"Kis családi egyéniszocproblem"

Egy családtagnak vajon a többi családtagra, vagy egy pszichológusra van inkább szüksége?