Kiscsaládiegyszerügy 2.

Anyja Fertőd-környéki - részben valószínűleg horvát - katolikus család gyermeke, apja - székely felmenőkkel dicsekedő - tolna megyei református család sarja. Mindkét család nemesi felmenőket tárt fel.
Anyja 28 éves koráig kérte-könyörögte-követelte, hogy dolgozhassék, például varrásból hadd tartsa el magát. Akkor elszökött otthonról és elvégezte az ápolónő-képzőt, el is helyezkedett ápolónőként.
Apja végzett-képzett szőlész-borászként tolna megyei szülőfaluja fővincellére lett egy idő után.
A két szülő az anya (legalábbis egyik) munkahelyén ismerkedett meg, Gizellatelepen, ahol az apa először nem keltett túl jó benyomást későbbi asszonyára. Azt mondta a nőnek, hogy úgy képzeli el a családi életet, hogy a jég hátán is megélne. Később kiderült, hogy inkább egy jószándékú, kedves, helyes férfiú.
Anyja tehát viszonylag küzdelmes ifjúságot és komoly felnőttséget tudhatott magáénak, lány létére (is). Szigorú, kötelességtudó, praktikus asszonnyá erősödött.
Apját annak apja igyekezett segíteni lehetőleg mindenben (iskola, majd munkahely találásában, például). Mint említettem, jószándékú, segítőkész, kedves, helyes férjfiúvá serdült. Szívesen kvaterkázott-borozgatott-énekelgetett, református létére szeretett a katolikus ünnepi liturgiákon is résztvenni, (ifjabbik lánya elmondása szerint) szép hangjával úgy énekelte a katolikus énekeket is, mintha azok is neveltetésének természetes részei lettek volna.