KisMindenTudo

Ma reggel (na, jó, délelőtt) volt egy hangos vita anyám és apám között - és köztem, persze. Anyám szeretné, ha apám vállalna és csinálna magától valamit (szerintem leginkább: hiteles volna, magához képest, legalább), apám pedig szeretné, ha békén hagynák "végre", és a dolgok mennének "amúgy-is" úgy, ahogy... vagy nem. Mindegy - valahogy. Vagy nem. (stb.) Vagyis legszívesebben a háta közepére se' kívánná ezt az egész "család"-dolgot. Menne piálni, kajálni, valaki csak gondozná - úgy, hogy hozzá sem szól, csak mindent megtesz, amit más megtehet érte (apámért) helyette (apám helyett) "is" -, végre valakik úgy foglalkoznának vele, hogy szabadon azt tehetne, amire épp szottyanik neki,...
(Külsőleg tojik rá, hogy idős, túl van már nem egy infarktuson és nem egy szív-beavatkozáson, hogy prosztata-gondjai is vannak, ... eszik, iszik, csgarettázik, tévézik, újságolvas, alszik, éjszakázik, ... mindegy, csak ne "kelljen" ...)
...ésdehát ki nem?

Igen, én vagyok a KisMindenTudo.