"HÜJE'

Egyetemi félévnek vége. Jegyeim hibádznak. Munkát akarok keresni. És közben mégis mintha rendbejönnék.

"HÜLYE" ("helyesügyeslyólneveltegyén") vagyok. "Büszke vagyok arra, hogy hülye vagyok. Ha nem volnék büszke, akkor is hülye volnék. Szívesen vagyok inkább büszke is." Olykor szégyelltem a (")hülyeségemet("), olykor örültem neki. Lassan megért bennem, amit régóta emlegetek egyébként: "az ellentétek feltételezik egymást". Hát egyszerre örülök és egyszerre szégyellked(het)em a (")hülyeségemnek("). Akárhogy' is viselkedem bármely jellemzőmmel kapcsolatban, ÉN ugyanén volnék.

Bajban vagyok - lehet. Tőlem függ minden, ami én vagyok - valószínű.

Sőt.

Húsvét előtt

Vajon baj-e, hogy nekem az elmúlt fél( )évben viszonylag fontosabb volt a lelkem, mint a foglalkozásom? ...a hitem magamban és a benső, illetve a külső világomban, mint a hivatalos tanulmányaim-munkám?
Remélem, "nem baj", sőt-hanem egyenesen és közvetlenül és magától értetődően helyes és jó.
Is.
Ma elkezd kiegyenlítődni ez a helyzet.
Nálam.
(Is.)

habajvan

Jobb-e magamban a-baj-og-ni...
T'án van kit keresnem, ha baj van nálam.
Ugyan kit érdekel, ha baj van nálam, rajtam kívül?
Ugyan kinek érdeke, ha baj van nálam, rajtam kívül?
Ugyan kinek érdekes, ha baj van nálam, rajtam kívül?
Ember vagyok, ha magam baját viselem magam.
Magam-magam.
T'án.
Habajvan?
(*Istenem!*)