mosolyszünszünszinkópa

örömömköbgyökön(nadehogyabszolútértékbenazvalószínű)
Befejeztem "tulajdonképpen" II. János Pál-os olvasmányozásomat a testiséggel, hittel, házassággal kapcsolatban. Elolvastam egy regényt, aminek a címe Akit üldöznek a nők - és magyarokról szól, pedig! És jó volt. Nekem.
És hagytam egy könyvet az asztalomon: Clifford és Joyce Penner: A szexualitás ajándéka - Nos, ez egy keresztény szerzők által írt elég vaskos könyv a nemiségről, konkrétan (is)!
Készülök.
Most például haza.
Megyek.

Férfibaj(végre(vagymi))

Ma hajnali álmom szokatlan és érdekes volt. Saját kedvelhetőségemre s amellett alulműködöttségemre való történetes utalás volt, szerintem. A (rajtam kívüli) ember-szereplői kivétel nélkül igen-igen közvetlenek, sőt, szokatlanul szivélyesek és kedélyesek voltak velem,ugyanakkor ugyancsak valahogy rámutattak átvitt értelemben alulműködöttségemre.
És eléggé világi szereplők voltak, ahhoz képest (is).
Ez talán az első álmom volt eddig, amelyben úgy jól éreztem magam, hogy meglepődtem, hogy lehetséges így-ennyire (nekem, és egyáltalán), s amely után örültem(!?!), hogy jobb nem volt.
Tudom, hogy ez így igen homályos és általános "leírás", ám még nem tartok ott, hogy értsem eme álmomnak a "távlati" jelentős(s)égét, helyezettségét ("helyességét, helyénvalóságát").
Vagy még védem, védeni próbálom, védeni igyekszem "magamtól" a konkrét és szolid (or: concrete & solid) kifejezéseket.
De jó nekem!
(Hm.)
("Ez jó mulatság, férfi munka...!")