mosolyszünszünszinkópa

örömömköbgyökön(nadehogyabszolútértékbenazvalószínű)
Befejeztem "tulajdonképpen" II. János Pál-os olvasmányozásomat a testiséggel, hittel, házassággal kapcsolatban. Elolvastam egy regényt, aminek a címe Akit üldöznek a nők - és magyarokról szól, pedig! És jó volt. Nekem.
És hagytam egy könyvet az asztalomon: Clifford és Joyce Penner: A szexualitás ajándéka - Nos, ez egy keresztény szerzők által írt elég vaskos könyv a nemiségről, konkrétan (is)!
Készülök.
Most például haza.
Megyek.

Apa kocsit hajt valószínűleg épp világot(meg)vált - nemotthon hazak(ís)ér(t)*

Apa lerendelte bátyót, később anya lement, bátyó mondta apa vette kabátját és elment. Telefonja kikapcsolva. Valószínűleg pár megállóval arrébb megváltja a világot. Vagy nem. De talán jól érzi magát, lényegében. Épen, élve, egészségesen, éberen - a körülményekhez képest legalább-is.
Hazafelé benézek-betérek majd a sajátos világ(meg)váltás valószínűsíthető közeli helyszínére, és ha tényleg ott van, hazak(ís)ér(t)em.
Én.