Vegyerex

Ma reggel lefürödtem (incl. hajmosás, persze), aztán még egy s mást megnéztem otthon számítógépen, majd jócskán késve elindultam könyvtárba, tételkidolgozásban segíteni magamnak (vannak itt jócskán félretett könyveim).
Útközben a villamoson egy igen-igen csinos (igaz, kissé kikent-kifent), "egyébként" sötét hajú és -ruházatú lánnyal "találkoztam", aki láthatólag elborongott épp. Egész úton.
Én meg mosolyogtam. Egész úton. Magamba'. Meg félig nyíltan is. Nem másokon, nem a lányon, hanem csak úgy, mert "valamiért-valahogyan olyanom volt", jól voltam, na.
Egyszer ugyan meguntam, és megszólítottam a lányt, kérdezvén, hogy szomorú-e vagy fáradt, ő meg kevés és apró (!) hadonászással(?) kísérve mondta: "ném mágyár". Én meg visszakaptam magam, és csendesen(éstényleg) felkuncogtam magam elé. És folytattam a hangtalan enyhe(?) mosolygóskodást.
Aztán ugyanannál a megállónál távoztunk a villamosról. A lány elsétált, én átszálltam.
Továbbra is (igen - szívesen) mosolygok.

Ja, sok dolgom van.
Elég.
Jó.

(;-))