Vegyerex 2.

Délután 2 körül ebédelni - mérvéből nézve persze: "uzsonnázni" - mentem. Az itt számomra/tőlem "szokásost" kértem és kaptam (zsíroskenyér reszelt lilahagymával és 3 dl tea - olcsó, egyszerű, jó és szeretem). Helyet kerestem, leültem, elkezdtem enni, inni, ... és magamra döntöttem a teát, kb. 1 centiliter maradhatott a műanyag pohárban. Szóltam, feltöröltékvigyorogva megköszöntem meg elnézést kértem, és cukrozott teás pólóban és nadrágban tértem tova, később meg vissza olvasni. Most is úgy ülök.
Olvasva.
Ruhában.
Teás ruhában.

És kezd elegem lenni az olvasásból.
A mostani tankönyvek tananyagot nézve szégyenletesek.

Mindegy.
Kedden vizsga.

Történelem.

Ja.
És most is vannak csinos ifjú nők körülöttem.

Vegyerex

Ma reggel lefürödtem (incl. hajmosás, persze), aztán még egy s mást megnéztem otthon számítógépen, majd jócskán késve elindultam könyvtárba, tételkidolgozásban segíteni magamnak (vannak itt jócskán félretett könyveim).
Útközben a villamoson egy igen-igen csinos (igaz, kissé kikent-kifent), "egyébként" sötét hajú és -ruházatú lánnyal "találkoztam", aki láthatólag elborongott épp. Egész úton.
Én meg mosolyogtam. Egész úton. Magamba'. Meg félig nyíltan is. Nem másokon, nem a lányon, hanem csak úgy, mert "valamiért-valahogyan olyanom volt", jól voltam, na.
Egyszer ugyan meguntam, és megszólítottam a lányt, kérdezvén, hogy szomorú-e vagy fáradt, ő meg kevés és apró (!) hadonászással(?) kísérve mondta: "ném mágyár". Én meg visszakaptam magam, és csendesen(éstényleg) felkuncogtam magam elé. És folytattam a hangtalan enyhe(?) mosolygóskodást.
Aztán ugyanannál a megállónál távoztunk a villamosról. A lány elsétált, én átszálltam.
Továbbra is (igen - szívesen) mosolygok.

Ja, sok dolgom van.
Elég.
Jó.

(;-))