Kiscsaládiegyszerügy 5.

Szülei elsőszülöttje, kicsit későn, eléggé 30-as éveikben. Erős alkatú, magánakvalós (talán). Okos, kívül-kemény, haakarjatörekvős fiú. Két és fél év után elsőszülöttségi komplexe született. Azóta is csak azután következik, legalábbis úgy vél(het)i.
Apját persze előbb ismerte meg (?), mint az elsőszülöttségi komplexe.
13 éves koráig anyjuk nevelte apjuk helyett őket (vagyis őt és azt a komplexet). Nagyrészt vidéken. Akkor felköltözött a család Budapestre. 4-5 év múlva költözött a család Dél-Budára, belkerületi síkföldi őslakótelepről külkerületi domborzati kertes újcsaládiházba.
Vidéken komplexével egy óvodába járt, majd mielőtt egy iskolába jártak volna, iskolát váltott. Akkortájt kezdte látni, hogy közel kerülhetnek a problémák és a problémás emberek.
Budapesten is más iskolát végzett el, mint a komplexe.
Majd ugyanazt a gimnáziumot.
Érettségizni alig akart már igazán. Az iskola kérte be. Kitűnőre érettségizett. Aztán elsőre és majdnem maximum pontszámmal sikeres felvételi vizsgákat abszolvált a "Közgázra". Néhány év alatt elege lett, egyre kevésbé tanult. Majd a "pázmányra" jelentkezett, onnan azért távozott, mert "az angol irodalom már a könyökén jött ki". Később az ELTE jogi kara következett, ott már dühöngött időnként "a tanárok miatt", előadóteremajtó-csapkodásos jelenetekkel.
Közben sikeresen nyelvvizsgázott angolból, németből (másfél év alatt a semmiről indulva magánúton elérte a középfokú C-t), tanult japánt, később felsőfokúzott angolból és németből és elkezdett olaszt tanulni.
Katonának behívták, besorozták, bevonult. A kecskeméti katonakórházban végezte, onnan szerelték le és küldték(?) haza. Pszichológiai alannyá vált. Nemsokára gyógyszermérgezési helyzetből az Erzsébetbe, onnan a Szent Imrébe szállították. Zártosztályra. Néhány nap múlva egyik hajnalban ki"esett" a második emeleti kórterem ablakán. Egyben maradt, edzett alkatának hála. Két-három gerinccsigolyája darabokra tört, de egyben maradt - a János Kórház idegsebészetén még azon reggelen titán"létrával" megerősítették ama néhány csigolyát. Miután hazaengedték, beutalót KELLETT kijárni rehabilitációra, és az ORFI gyermek(!)osztályára került. Az ORFI-tól egy pest-józsefvárosi alapítványi szervezet "vette át", ahol ECDL-tanfolyamot végzett (végeztettek vele), többek között.
Azóta egy időben ugyanezen alapítványi helyen angolt tanított, majd abbahagyta, felvételizett az ELTE-re angol-németre, egy idő után el-lazult attól.
Azóta olaszt tanul(gat), "internetezik" nem feltétlenül "erkölcsileg méltányos" oldalakon is, eljár otthonról (a család többi tagja sosem tudja, végülis hová és miért és aktuálisan épp mennyi időre), és egyre lázadóbb és elkeseredettebb és idegesebb és dühösebb és erőszakoskodósabb.
Talán.

Egykevéstanulási

Ma fél napon át Osho-t olvasok.
Holnap érettségi történelemből.
Alig várom, hogy befejezzem az Osho-könyv olvasását, és hazamenjek tanulni.
Tehát elolvasom ezt a könyvet, most úgy gondolom.
És
(Tanulok.
Tudok.
Teszek.
Jót s jól.)

V-I'z'g'a

Itt ülök.
Nem sokáig.
Megyek szobámba, fel.
Holnap próbaérettségi.
Hétfőn éles.
Alig bírtam tanulni.
Mégsem "parázom".
Vagyis túl rossz meg túl jó értelemben bizonyosan nem.
Honnan ez a Z'önbi Z'alom?
Vagy...
"HUJESEG"?
Eh.
Megyek...

...ba Érettségi Próba Érettségi Pró...

Ma - némi duma után - tovább készülök az érettségimre.
Pénteken túl lettem a történelem emelt szintű próbaérettségin.
Bizonyos - e blogban is jelzett ok(ok?) - miatt felemásan sikerült: fele egész jól, fele hátosan.
Csütörtöktől hétfőig nem tudok könyvtárazni - legalábbis az OSZK-ban nem.
Tehát holnap lehet, hogy 10-15 könyvet bevásárolok - vagyis kb. 20 ezer forintot "kidobok".
Majd - tervezem most - másik 20 ezer forintot szóbeliérettségi-előkészítő tréningre.
És tűzzel-vassal küzdök a jó 150%-os érettségi eredményemért. Abból csak lesz kb. 100%, legalább...
Két tantárgyból készülök emelt szintű érettségire - írásbeli+szóbeli tehát duplán. Mindkettőből cél az imént említett. Percentben. Jaham.
Próba.
Teszem azt.
Persze.