Sebaj

Ma majdnem semmit sem csináltam, amit terveztem-szántam, pénzemet lefogyasztottam (ahonnan még lehetett: mobiltelefonom egyenlegéről), ráadásul röpke APEH-ügyintézés közben, mégsem vagyok rosszul. Majd csak leszek, és rosszul alszom?

Az otthoni jószándéki pokoltól...

Tegnap először 2.45 volt, amikor ránéztem az órámra, és már egy ideje ébren voltam. "Persze", hogy még kb. egy órán át nem tudtam elaludni, pedig megtettem érte mindent (szembehunyvatartva, gondolatkellemesfeléterelőzve, kényelmesenfekve, pléd-paplan-takaró hármas alatt és dupla "téli" lepedő felett (vagyis szó szerint tetőtől talpig beburkolva, melegben), stb.). Aztán 6-7 óra körül újra ébredés, felkelés, indulás a napnak.
Apám elkísérte bátyámat olasz nyelvvizsga labor részére, én vittem be őket 173-as délbudai végállomásához (autóval), majd én mentem értük ugyanoda (autóval), amikor visszaértek. Utána apám elkezdte tovább-erőlködni nekem a "tanulni valót". Tudom hogy erős jószándékból és jóakaratból. Ám hiába szóltam, többször, például már reggel is, hogy idegesít (és fáraszt) az immár nemritka hajnali ébredés, mindannyiszor "tett rá" "magasról". "És anyád is vajon mennyire nem aludt, amikor kicsi voltál? és még hány ember nem tud aludni, és gyereke van és dolgozni jár?" - például. Vagy "Vizsgád lesz, ráérsz utána pihenni majd kicsit, a következő félév előtti napban!" - kb. Nem vádolom, nem "piszkálom", csak "ecsetelem", hogy mennyire "nemérdekes" volt, hogy "tanulnikell"-re összpontosításom padlóközelben lebeg csak.
Nincs bajom, ha önszántamból lennék bármikor, bármitől, bármiért, bárhogyan, stb. ébren. De a "funkciótlan"(?), sőt, "szükség-ellenes"(?) kipihenetlenség zavar, idegesít, untat, aggaszt - mit ne mondjak?
Remek, ha sok dolgom van (vagy legalább-is volna), és nem pihenhetek, viszont a dolgaimat végezni sem tudom rendesen némi pihenetlenség miatt. Méghozzá holmi apró, felesleges(?) pihenetlenség miatt.
Ma inkább "bemenekültem" a könyvtárba (apám dühe ellenére is), itt magamnak teljesíthetek, magamnak vagyok felelős, magamnak tehetem a magamét, mindenekelőtt. Magamnak adok pihenést és munkát is. És még hasznos is vagyok, meg zavarni sem zavarok. (Na, de "furán" tudok "magyarázni"! Eh.)
Szerencsés, szép, jó napot!

E hetem eddigi pihéi

Ezen a héten eddig ...ütődvék.
Hétfőn fáradtság és álmosság egész nap, munkálkodni nem ment, pihenni nem mertem.
Kedden, ugye, 2 körül felébredtem, fél-egy órán keresztül vissza sem bírtam aludni, a reggelem csúszott, a napom félkómába' á'tal'.
Szerdán, tegnap, 4 körül ébredtem, és aztán már semmit nem találtam visszaaludni.
Csütörtökön, ma, 5 előtt keltett anyám, hogy egy lakó nem tud kijönni a szobájából, mert a sopronis zár valahogy tönkrement (egy ideje már egyre rosszabb volt, sebaj). 7 után végre jött egy lakatos, kb. 5 percen belül kész is volt. Én pedig (míg a lakatos megérkezett, munkálkodott és eltávozott) lezuhanyoztam (hamár), hajat szárítottam, "visszaöltöztem" otthoni ruhába, és borotválkozás nélkül kicsit visszafeküdtem az ágyra, hogy azt az 1-2 órát, amennyivel korábban ébresztődtem ezúttal a "kelleténél", legalább "visszapihenjem". Hát - visszaaludtam. 12 körül (után) ébredtem fel.
Legalább kicsit elvoltam, mondhatni.
Edzésben tart ez a hét. Rendre máskor ("jókor") ébredek-kelek-pihenek, amikor eredetileg szánom magam - vagy mi.
Aztán indulás befelé.
Ma is.
Tehát most itt vagyok.
Elvagyok.
Olvasvást.
Ütődvést.
Szép napot!

Apa-megjött

Apa hazaérkezett a telefonhívásig. Kicsit dohányszagúan, talán kicsit alkoholszagúan, de haza(t)ért.

Én meg megyek aludni. Remélem, sikerül jól és igazán és eléggé.

Jó éjtszakát!