BéKáVé

Békávézóm. Bekavezom. Bekávézom.
Na.
Most fogom inni a mai második (tejes)kávémat egy (gyümölcsféle)tea(féle) után.
Ilyen sem sok' volt még nekem.
Enyhén.

Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton

A Libriben lézengve láttam meg az újabb kiadását, most a Könyvtárban olvasom az elsőt. Talán az új kiadást is átnézem, hátha van valami lényegibb különbség a két kiadó kiadása között.

Azt hiszem - így, előre, némi előzetes olvasmány- (Bocsák Miklós: A Császár és utána a sötétség, Bocsák Miklós: Vargazoli, Lakat T. Károly: Requiem a nagy 8-asért - a fradisták vargazolija) és "hallmány"-élményeim után -, tetszik és tetszeni fog. És talán megvenném. Hogy tetsszék.

Más(OK)nak is.

Pro Pre Feren Cia IM

Mivel foglalkozom leginkább, amikor magam vagyok? A "preferenciáim" rendezésével és lehetséges előmozdításával.
Így:
Munka - van kilátásban, bár bizonyos feltétel miatt megkezdése kicsit bizonytalan (pontosan egy esetleg bizonytalanságot is rejtő tényező (lásd: jogviszony(ok?)) miatt). Egyébként munka- és feladatkör változatossága jónak tűnik, munka- és feladat-idő és -beosztás jónak tűnik, telephely helye (úgy látom) jónak tűnik. Nekem, most, pillanatnyilag. Tűnik - elvégre csak előzetes vázlatosság-félét láthatok az egészből. Ha ebből a munkából hamar van sikerem, eredményem, teljesítményem, jövedelmem, tőkém, kamatom, ... minél hamarabb... az csak jó.
Egyébként ha be is állok ebbe az illető munkába, az iroda nincs messze a Könyvtártól és az házunktól sem.
Ha viszonylag hamar kapok viszonylag jó összeget (jövedelemként), annak kb. ha egyhatoda maradhat saját költségekre, akkor jól becsülök, azt hiszem. Egyelőre a diákhitel-tartozásom "önkéntes törlesztőrészleteit" is fizetnem kell. Ebben is jó helyen van a munkahely, legalábbis az az iroda, ahol "bemutatkozni" voltam a cégnél. Közel van a DiákHitel Központhoz is. Ha ugyanis megegyezünk a céggel a szerződésemben, ott-akkor helyben-nyomban eldönthetem, hogy "hagyom", hogy a munkavállalás ténye eljusson az adóhivatalhoz, amely a későbbi jövedelmem egyharmadát jogosult zárolni a tartozásom törlesztésére, vagy átsétálok a Diákhitel Központhoz, és magam jelentem be nekik (mint hitelezőnek) a munkavállalásom tényét, mely esetben akár "csak" havi 30 ezer forintot is fizethetek törlesztésre. Ha pedig nem fedezi a jövedelmem sem "biztosan" a minimális 30 ezer forintot, sem "egyáltalában" az egyharmadot, még mindig jó (gondolom én) a jelenlegi "önkéntes" részleteim kiegészítéséhez. Mely részletek idén - családi megegyezés alapján - 25-25 ezer forint, persze havonta.

Személyes jólét - van kilátásban. Ha a jövedelmem a család összjövedelme kiegészítésére is bőven elegendő, kis részben elégedett lehetek. Hozzájárulhatok anyám gyógykezeléseinek, gyógyellátásainak, gyógy-szereinek, végülis: gyógyulásának pénzügyi-anyagi hátteréhez is az ügyintézési és a viszonylagos lelki jellegű segítségem mellett, kipróbálhatom, hogy apám és testvérem valójában mennyire és hogyan várja és fogadja, hogy én "kiválok" és "jövedelmezek" "végre", és vélemésremélemén saját céljaimra is "marad" bőven elegendő. Néhány "használati sznobizé" is kellene még. Persze rajtam keresztül a család többi tagjának is, többé-kevésbé az egész családnak "is", természetesen.

Személyes jóllét - van kilátásban. Ha a jólét (vélhetőlegésremélhetőleg) több mint biztos, fennálhatnak lehetőségek testi-lelki-szellemi-mentális-stb. fejlődésemre. Kissé "izébigyómicsudás" vagyok jelenleg, "ahhoz képest".

Magánélet - van kilátásban.

PénzPrOSztó

Sokszor elgondoltam már, mi lenne, ha dolgoznék, és lenne jövedelmem. Nos, apám valószínűleg fellélegezne, hogy nem "kell" többé anyámmal foglalkoznia - én és az én pénzem többé-kevésbé megfelelő dolog az esetekre-ügyekre-izékre. Ha anyám megszorulna, hát ott vagyok én, ha apámnak úgy szottyan, hát ott vagyok én is, ha bátyámat ki kell valahogy segíteni, hát ejnyenohátmirevagyokén. És a legtöbb susmusról "velem"(!?) "nem kéne senkinek tudnia, na ugye érted".
Bátyám - lévén szeretettől dühös az egész családra, mert "hagyták, hogy így legyen" (ahogy mostanában is van, kb.) - szintén kapna a lehetőségen. Végre nem szüleinktől függene, tőlem, mint kisöcsikétől, könnyebben elérhetne ezt-azt-amazt, és még a felelősség is - mint kisöcsikéé, aki "segít" elérni ezt-azt-amazt - lényegében az enyém volna, "végre". Nem kéne semmire sem (")vigyázni("), engem is beleértve, sőt.
Anyám is - a maga módján - kapva kapna az alkalmon. Végre "szabadkislánynagylány" lehetne. És pénze is volna, és felelősséget nem kellene vállalni. És végre.

Vagyis ha volna munkám és keresetem, egy jó ideig rajtam kívül nem tudhatna róla senki.

"Mindenki magából indul ki"(()?())

A szülő(k)nél látja, hallja, tapasztalja - "lemásolja", "leutánozza", "leéli", ... és aztán megköveteli a sajátjaitól, hogy ezt fogadják el őmagaként... és továbbmutatja, saját utódainak, akik "lemásolják", "leutánozzák", "leélik", ... és így tovább. Miért teszi, miért teszik? "Quod licet Iovi non licet bovi" - sugallják "mintáik", és ők pedig erre "beintenek". Például.
"Az apám is szemét lusta dög, és megteheti... Én is megtehetem, hogy szemét lusta dög legyek... A fiam is szemét lusta dög..." - és így tovább. Például.
"Az apám is szívesen zaklatott... Engem jó (lehet((?))) zaklatni... Engem zaklatnak... Jó, ha engem zaklatnak ((?))... Nem zaklat valaki-senki-bárki-akárki téged, lányom, nemdebár..." - és így tovább. Például.
Az ilyen fiúból talán könnyen lehet "szemét lusta dög", aki másokat "lát"/"hall"/"tapasztal"/"feltételez" stb. "szemét lusta dög"-nek...
Az ilyen lányból talán könnyen lehet "zaklató", aki másokat "lát"/"hall"/"tapasztal"/"feltételez" stb. "zaklató"-nak...
Persze: nem feltétlenül.
(Talán.)

Ez a bejegyzés saját közvetlen és közvetett tapasztalatokon alapulva, azokból indulva íródott. Saját közvetlen rokon és saját közvetett ismerős egyaránt elég van hozzá.
És nem hibádzik-hiányzik valójában az önkritikám sem.
Elvégre...
"Mindenki magából indul ki"
Úgymond.

'eyredumagondola'

Sűrűn és sokszor elgondolom, elképzelem, hogyan mondom el azoknak, akiket leginkább illet tőlem bármi-valami-akármi-némi (el)mondanivaló, hogy én mit gondolok felőlük, velük kapcsolatban, felőlem, velem kapcsolatban (egyaránt, kb.). Ugyanakkor saját tapasztalatból (is) többé-kevésbé elég jól tudom (vagy legalább-is tudni vélem), hogy részben alig ha érne valamit is bármily' ilyen alkalom. Így ilyenkor arra is gondolok néha, hogy jobb, ha egyszerűen elképzelem, elgondolom, milyen volna a jó, jobb helyzet velük, velük kapcsolatosan. Ilyen személyek JELENLEG ÉS NEKEM-SZÁMOMRA: a szüleim és a testvérem. Ugye, eléggé közvetlen közeliek (jelenleg és nekem-számomra!) ahhoz, hogy a legmegfelelőbbek és a legilletékesebbek és a legjobbak legyenek egy kapcsolatgondozás(om)hoz, akár problémagondozás(om)hoz is, az eredmény-, megoldás-, siker-, stb. -gondozás(om)ról nem is szólva!?

"Gyémánt félkrajcár" "Kathy Summer" "MLM" megén

Tegnap beszélgettem Kathy Summer-rel. Megbeszélgettük egy kicsit az én elképzeléseimet is. Bár MLM-es a hölgy, kellemes, józan, normális, érdemleges, érdekes beszélgetés zajlott. Aztán elindultam sétálni, ami közben megvettem Kathy Summer könyvét (nem lett volna időm elolvasni a könyvesboltban, és nem "túl" drága a könyv éppenséggel). Ahogy olvastam este a könyvet, végül elmosolyodtam. Már a beszélgetés közben is sok minden eszembe jutott a saját ideálterveimmel kapcsolatban, a könyv olvastán pedig már mosolyogtam is, ugyebár.
Azóta is gondolkodom (néha) rajta. Az ideálterveimhez két szélsőség (diploma és durraközepibe) jelenleg messze lenni látszik, valami "arany közép" kezdődött bennem alakulni. És vajon micsudás? Kiderül.